Információs szám
06 46 756 525
Bejelentkezés
  • Céginformáció
  • Székhely
    3526 Miskolc, Arany János tér 1.

  • Levelezési cím
    3526 Miskolc, Lehel utca 2.

  • Telefon
    +36-46-756-525

  • Fax
    +36-46-757-527

  • E-mail
    info@vantagealkusz.hu

  • Ügyvezető
    Kuti Attila

  • Adószám
    25470015-2-05

  • Cégjegyzékszám
    05-09-028573


Még annál is nagyobb lehet az emberiség klímapusztítása, mint eddig hitték
Utolsó módosítás: 2020.03.12


A fosszilis energiahordozók használata 25-40 százalékkal nagyobb metánkibocsátással járhat az eddig véltnél - állítja a New York-i Rochesteri Egyetem kutatóinak a Nature-ben ismertetett új jelentése. A kutatás fenntartásokkal kezelendő eredménye szerint így a szén-dioxidnál is agresszívebb üvegházhatású gáz óriási tömegekben a légkörbe való kerüléséért szinte kizárólag az emberi tevékenység tehető felelőssé. A felfedezés ugyanakkor bizonyos tekintetben reménykeltő, mivel az emberi tevékenységgel összefüggő emisszió visszafogása az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének korábban feltételezettnél nagyobb potenciálját hordozhatja magában.
 

Az évente geológiai forrásokból a Föld légkörébe kerülő összes metán mennyiségét jelenleg mintegy 172-195 millió tonnára becsülik, amiben az emberi tevékenységgel összefüggő kibocsátás mellett az egyéb, nem biológiai eredetű emisszió is beletartozik (például természetes gázszivárgások). A kutatók mindeddig úgy becsülték, hogy ebből a mennyiségből 40-60 millió tonna származik a természetes eredetű emisszióból, míg a fennmaradó részt a fosszilis energiahordozók - földgáz, olaj, szén -, illetve az ezekkel kapcsolatos emberi tevékenység teszi ki.
 

Az újabb, nagymértékben az évszázados korú jégminták elemzésére támaszkodó kutatások szerint viszont a természetes források szerepe jelentősen elmarad a korábban feltételezettől - a múltban és a modern időkben egyaránt.
 

A szén-dioxidhoz képest a metán légköri felmelegedést okozó potenciálja mintegy nyolcvanszoros, azonban míg előbbi évszázadokig is az atmoszférában maradhat, a metán mindössze 10-20 évig stabil, majd nagyrészt éppen szén-dioxidra bomlik le. Ez egyben azt is jelenti, hogy a metánkibocsátás visszafogása a szén-dioxid-emisszió csökkentéséhez képest sokkal gyorsabban kedvező hatással járhat a légkörre, illetve az üvegházhatásra nézve.
 

A szénbányászat, majd az olaj és a maga is jelentős részben metánból álló földgáz kitermelése, illetve felhasználása a 20. század során folyamatosan emelte a légköri metánkoncentrációt, de a folyamat már a 18. században megkezdődött. A 21. század első éveiben a metánemisszió mérséklődött, 2007-től azonban ismét erősödésnek indult, így ismét az 1980 óta nem látott szintekre emelkedett. A metánkibocsátás növekedése újraindulásának okai nem teljesen világosak, de korábbi kutatások szerint szerepet játszhatott benne a vizes élőhelyek fokozott mikrobiális aktivitása -, ami összefügghet a hőmérséklet és a csapadékmintázatok változásaival -, az állattenyésztési ágazat globális bővülésével, valamint gázvezeték-szivárgásokkal is.

A globális légköri metánkoncentráció napjainkra több mint megkétszereződött az iparosodás előtti szinthez képest:

Amennyiben a metánkibocsátás tovább emelkedik, még nehezebb lesz teljesíteni a 2015-ös Párizsi klímaegyezmény céljait - idézi a ScienceNews Euan Nisbetet, a Royal Holloway, University of London geokémikusát. Az olaj- és gáziparhoz köthető kibocsátás meghatározása ugyanakkor lehetőséget ajánl a célzott kibocsátáscsökkentésre.
 

Ahhoz, hogy az emberi tevékenységgel összefüggő metánkibocsátását elkülöníthessék a természetes eredetű emissziótól, a kutatók 1750 és 2013 között keletkezett grönlandi jégmintákat vetettek radikarbonos (szénizotópos kormeghatározási) vizsgálat alá. Az ezekben megőrzött metán alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az ipari forradalom előtt a geológiai eredetű metánemisszió 1,6-5,4 millió tonna lehetett évente, ami egy nagyságrenddel kisebb mennyiség, mint a korábbi becslések. Napjaink teljes metánemissziójából levonva ezt a becsült értéket arra jutottak, hogy a nem biológiai eredetű kibocsátás -172-195 millió tonna/év - csaknem teljes egészében az emberi tevékenység következtében kerül a légkörbe. A korábbi becslésekhez képest ez mintegy 25-40 százalékkal (38-58 millió tonna/év) nagyobb éves emberi eredetű metánemissziót feltételez.
 

A jégmintákon alapuló vizsgálat azonban nem éppen a legpontosabb módszer a természetes geológiai metánemisszió meghatározására - idézi a ScienceNews Stefan Schwietzkét, az Environmental Defense Fund részéről. A kutató szerint a módszer egyfajta pillanatkép megalkotására ugyan alkalmas, ám rendkívül bonyolult elemző, értelmező munkát tesz szükségessé. A különféle szivárgások direkt mérései alapján jóval nagyobb természetes metánkibocsátásra lehet következtetni, ugyanakkor ennek a módszernek is megvannak a gyenge pontja, hiszen egyes helyi kibocsátásokból nem kis feladat a globális emisszió mértékét megbecsülni. A megoldást a két módszer együttes alkalmazása és összehangolása jelentheti, ami ugyanakkor eddig még nem történt meg.
 

Az emisszió mértékét más kutatások a levegő metántartalmának távmérésével igyekeztek meghatározni, ami lehetőséget ad a teljes kibocsátás becslése mellett a helyi források beazonosítására is. A módszert egyebek mellett gázvezetékek szivárgásának, hulladéklerakók, tejüzemek és a sarki permafroszt metánemissziójának azonosítására is alkalmazták már.


Forrás: Prtfolio

Minden jog fenntartva © 2013 Vantage Alkusz Kft
Készítette: SK Trend Kft
Verzió:
Utolsó frissítés: 2020.02.06