AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSOK TÍPUSAI
Alapvetően két életbiztosítási típust különböztethetünk meg: a haláleseti és az elérési biztosítást. Ezekből további számos, igen elterjedt forma eredeztethető, mint például az említett két típus ötvözeteként leírható vegyes biztosítás vagy a járadékbiztosítás.
 
A haláleseti (kockázati) életbiztosítás
Kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy – a kedvezményezett– részére egy előre meghatározott összeget (biztosítási összeg) fizet ki. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, akkor a biztosítás kifizetés nélkül megszűnik.
E biztosítási forma célja elsősorban az, hogy a kedvezményezett túlélők számára biztosítsa, hogy a biztosított halála esetén ne kerüljenek szorult anyagi helyzetbe, a biztosított esetleges adósságának (pl. bankkölcsön) megfizetése ne jelentsen túl nagy terhet az örökösöknek. A kockázati életbiztosítás ezért hitelfedezeti életbiztosításként is felhasználható. A kockázati biztosítás kifizetése fedezetet nyújthat akár a temetési költségekre vagy a hagyatéki terhekre is.
Az "egész életre szóló", vagy angol terminológiája alapján a "whole life" biztosítás, a kockázati biztosítás egy speciális fajtája. Itt a biztosítás tartama a biztosított hátralévő élete, így mindenképpen kifizetéssel szűnik meg. Jellemző megoldás a whole life biztosítás esetében, hogy a díjfizetési periódust korlátozzák, pl. az ügyfél 80 éves koráig, és ezután a biztosítás díjfizetés nélkül marad érvényben.
 
Az elérési biztosítás
Az elérési biztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosítási tartam eltelte után is életben van, akkor részére (vagy egy előre meghatározott kedvezményezett részére) a biztosítási összeget kifizeti. Ha a biztosított a tartam lejárta előtt meghal, akkor a biztosítás megszűnik, és a már befizetett díjak, valamint a felhalmozott hozam a kedvezményezettet, annak hiányában pedig az örököst illeti. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb biztosítási piacon - így a magyaron is - az elérési biztosítás bizonyos értelemben csak elméleti konstrukció, önmagában ilyet nem árusítanak. Nálunk leggyakrabban a vegyes, a díj-visszatérítéses elérési biztosítás és a járadékbiztosítások részeként jelenik meg.
 
Vegyes biztosítás
Az egyik leggyakoribb életbiztosítási termék a vegyes biztosítás, mely a kockázati és az elérési biztosítás kombinációja. Ebben a formában biztosítási esemény:
a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
a biztosítási időtartam alatti halála.
A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál tehát a következő:
 
ha a biztosított az előre rögzített tartam lejártakor életben van, úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
Ha a biztosított a biztosítási időtartam alatt meghal, úgy a biztosító kifizeti a halál időpontjában érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
Ez a biztosítási forma alkalmas arra, hogy a biztosított gondoskodjon a halála esetén hátramaradott családtagjairól, illetőleg biztosítsa nyugdíjas évei anyagi biztonságát, előtakarékoskodjon valamilyen a jövőben várható kiadásra (pl. gyermekek iskoláztatásának, családalapításának, lakhatásának segítése). Két életre szóló vegyes biztosítás esetén – amelyet jellemzően házastársak kötnek – két biztosított van, ennél a formánál halálesetnek a korábban elhunyt biztosított halála számít.
Ennél a hosszú távra szóló biztosítási terméknél jelentős szerepet játszik a befektetési eredmény. Az eredményesség mértéke azonban előre nem kiszámítható, ezért erre a biztosítók általában nem adnak garanciát.
A befektetés eredményességének megítéléséhez fontos megismerni a befizetett biztosítási díj sorsát. A díj egy részét a biztosító költségként azonnal elvonja. Fontos az, hogy az ügyfél még a szerződés megkötése előtt alaposan megismerje a biztosítás feltételeit tartalmazó szabályzatot. A költségek levonása után megmaradó díjrész egy kisebb része a teljes veszélyközösségben bekövetkező haláleseti kifizetések alapjául szolgál, a nagyobbik díjrész lesz az alapja azoknak a kifizetéseknek, amelyeket a lejáratkor kapnak meg az akkor életben lévő biztosítottak. Ez utóbbi díjrészek megtakarításként az úgynevezett életbiztosítási díjtartalékba kerülnek, ezt az összeget fekteti be a biztosító.
A biztosító az életbiztosítási díj kiszámításakor feltételez egy olyan hozamot, amelyet mindenképpen el fog érni, és a szolgáltatás mértékét ennek figyelembevételével állapítja meg. Ennek a hozamnak a mértéke, a technikai kamatláb, amely a biztosítási feltételekből általában megismerhető. A biztosítónak a vállalt szolgáltatást akkor is teljesítenie kell, ha a befektetési eredmény elmaradna a technikai kamatlábtól. A biztosítók túlzott garanciavállalásának határt szab egy pénzügyminisztériumi rendelet, mely a technikai kamatláb lehetséges mértékét maximálja (14/2005. (III. 30.) PM rendelet).
Ha a befektetési eredmény nagyobb, mint a technikai kamatláb, akkor a biztosítónak a technikai kamatlábat meghaladó rész - ez az ún. többlethozam - nagyobb részét a biztosító visszajuttatja a veszélyközösségnek, kisebbik részét pedig megtartja saját költségeire, nyereségére. A hatályos biztosítási törvény szerint a többlethozam legalább 80%-át kell visszajuttatni. Ha a szerződésben a biztosító a többlethozam 80%-nál magasabb arányú visszajuttatást vállal, akkor a szerződés szerinti mértékben kell a többlethozamot visszajuttatnia.
A biztosítás - annak megtakarítási jellege miatt - akkor sem szűnik meg kifizetés nélkül, ha időközben jelentős változás áll be a szerződő körülményeiben. Ha - folytatólagos díjfizetésű biztosítás esetén - a szerződő nem fizeti tovább az esedékes díjakat, két lehetőség közül választhat, kötvénye visszavásárlását vagy díjmentesítését (más kifejezéssel: díjmentes leszállítását) kérheti.
Ezek az úgynevezett maradékjogok, melyek általában csak a biztosítási feltételekben meghatározott idő eltelte után nyílnak meg, azaz a visszavásárlásra és díjmentesítésre ekkortól kerülhet csak sor.
Visszavásárláskor - ami a szerződésnek az eredeti futamidő előtti megszünésést jelenti - a biztosító a biztosítás szerződési feltételeiben meghatározott mértékű kifizetést teljesít, és a biztosítás a kifizetéssel megszűnik.
 
Fontos tudni, hogy a visszavásárlási összeg igen alacsony lehet, messze elmaradhat az addig befizetett díjak összegétől. A visszavásárlási érték meghatározásának szabályait a szerződési feltételek tartalmazzák.
Díjmentesítéskor (másként díjmentes leszállításkor) - figyelemmel arra, hogy a biztosított az eredeti szerződés szerint még hátralevő esedékes díjakat a továbbiakban nem fizeti be - a biztosítási összeg kerül csökkentésre, vagyis leszállításra. Ebben az esetben a biztosítás nem szűnik meg. A biztosítás lejártakor, illetve a biztosított halála esetén kifizetésre kerül a csökkentett biztosítási összeg.
Vannak olyan szerződések is amelyek lehetővé teszik azt, hogy a díjmentesítés után egy későbbi időpontban a díjfizetés újra folytatható legyen.
Figyelni kell arra, hogy a szerződés eltérően kezeli a díjmentesítést, illetve a díjnemfizetés eseteit. A díjmentesítés esetén a szerződés nem szűnik meg, de a szolgáltatás összege változik, míg lehetséges, hogy díjnemfizetés esetén a szerződés megszűnik.
Ha a szerződő átmeneti pénzzavarba kerül és ezért kívánja megszüntetni a szerződést, segítséget nyújthat még számára a díjtartalék fedezete mellett nyújtott áthidaló jellegű kölcsön is.
 
A befektetési egységekhez kötött, más néven unit-linked biztosítás
A befektetési egységekhez kötött életbiztosítás esetében szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító.
Általában a biztosítók különböző kockázatú és várható megtérülésű, az összetételre jellemző névvel ellátott eszközalapokat hoznak létre, melyek közül a szerződő befektetési preferenciája alapján választhatja ki a neki megfelelő alapot. Sok esetben lehetőség van arra is, hogy a befizetett díjat különböző eszközalapok között ossza meg a szerződő.
(Azt azonban nem határozhatja meg, hogy a biztosító konkrétan milyen eszközbe fektesse a pénzét. Például nem adhat arra megbízást a biztosítónak, hogy befizetéséből 5 éves hátralevő futamidejű államkötvényt, vagy egy adott részvénytársaság részvényét vagy kötvényét vásárolja meg számára.)
Fontos tudni, hogy a befektetési életbiztosításoknál a biztosító jellemzően nem vállal tőke- és hozamgaranciát a befektetésekre. Előfordulhat az is, hogy befektetéseink értéke csökken.
A biztosító egy-egy eszközalapot csak abban az esetben nevezhet tőke- vagy hozamgarantáltnak, ha ahhoz tényleges pénzügyi garanciát biztosít. A hozamgarancia egyben tőke garanciát is jelent.
Egy eszközalap akkor nevezhető tőke- vagy hozamvédettnek, ha az alap összetétele olyan, hogy nem valószínű a tőke elvesztése, illetve a hozamcél nem teljesülése.
A befektetéshez kötött biztosítások esetén kiemelten fontos tájékozódnunk az adott konstrukció költségstruktúrájáról, melyet a biztosító szerződési feltételeiben határoz meg. Célszerű előzetesen részletes tájékoztatást kérnünk arról, hogy a biztosító összeg szerint milyen mértékű és típusú költségeket kíván érvényesíteni.
A befektetési életbiztosítás célja, szolgáltatásai a vegyes biztosításhoz hasonlóak. Általában ugyanazok a maradékjogok is érvényesíthetők, valamint kiegészítő biztosítások is köthetők ehhez a típushoz.
 
Ha a biztosított a biztosítási tartam lejártakor életben van, a biztosító kifizeti a számlán nyilvántartott egységek szerződés szerinti árfolyamon számított értékét. Ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott biztosítási összeget, illetőleg a számlán nyilvántartott egységek szerződés szerinti árfolyamon számított értékét. A szolgáltatás azonban minden esetben a szerződésben meghatározott feltételek szerint kerül megállapításra.
 
Járadékbiztosítások
A járadékbiztosításoknak számos formája van, és gyakran kombinálják őket más biztosításokkal is. Nem mindegyik járadéktípus tekinthető életbiztosításnak, csak az, amelynek a kezdete, vége, vagy tartama a biztosított halálától függ. A járadékbiztosítások számos formája különböztethető meg az alábbi jellemzők alapján:
Egyszeri díjas biztosítás: a biztosítási díjat a szerződő (előre) egy összegben fizeti meg.
Folyamatos, vagy rendszeres díjfizetésű biztosítás: a biztosítási díjat a szerződő a szerződés szerint meghatározott díjfizetési időszak alatt, meghatározott gyakoriság szerint fizeti (havi, negyedéves, féléves, éves).
Azonnal meginduló járadék esetén még abban az évben megindul a járadékfizetés, míg a halasztott járadékfizetés esetében csak a szerződésben meghatározott időtartam (általában néhány év) eltelte után.
Az előleges járadékot mindig az időszak (leggyakrabban hónap) elején, az utólagos járadékot pedig mindig az időszak végén fizeti ki a biztosító (éves járadék fizetés esetén).
Az életjáradék tarthat:
a biztosított élete végéig (egyszerű életjáradék), vagy
egy meghatározott időpontig vagy időtartamig, de legfeljebb a biztosított – az időpontot megelőző – haláláig (időleges életjáradék).
A biztosító garantálhatja, hogy egy meghatározott ideig, általában néhány évig – függetlenül a biztosított életben lététől – mindenképpen folyósítja a járadékot (garanciaidő).
 
Kiegészítő biztosítások
A biztosításokhoz általában további kockázatokra, önálló szolgáltatást nyújtó, kiegészítő jellegű biztosítások is köthetők. Ezek a kiegészítő biztosítások technikai megoldásaikban (díjfizetés gyakorisága, inflációkövetés stb.) igazodnak a „fő” biztosításhoz, és annak megszűntével ezek is automatikusan megszűnnek.
Ilyenek lehetnek például:
baleseti halál esetén a haláleseti szolgáltatáson felüli, további szolgáltatás biztosítása,
szolgáltatás rokkantság, kórházi ápolás, műtét esetén, ha az ok baleset volt,
szolgáltatás betegség miatt bekövetkező rokkantság, műtét, kórházi ápolás esetén,
rettegett vagy kritikus betegségek (rák, infarktus, szélütés) bekövetkezése esetén járó szolgáltatások,
meghatározott esemény bekövetkezte után a hátralevő díjak átvállalása,
a díjnövelés kiegészítő biztosítás (opció) lehetővé teszi, hogy bizonyos időszakonként a szerződő új kockázat-elbírálás nélkül emelje a biztosítás díját és összegét.
TERMÉKEK KÖZÖTTI VÁLASZTÁS, A TÁJÉKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK
Fontos tisztáznunk, hogy milyen célból kötünk biztosítást? Biztosítani kívánjuk magunkat, hozzátartozóinkat, avagy inkább megtakarítani, befektetni szándékozunk? Amennyiben inkább a megtakarítás a cél – a megfelelő döntés meghozatala érdekében – célszerű a biztosítási termékeket más pénzügyi, befektetési termékekkel is összehasonlítani.
Biztosítási szándék esetén, mérjük fel a biztosítási szolgáltatással szemben támasztott igényeinket, valamint teherviselési képességünket. Az alábbi szempontok mérlegelését követően válasszuk ki a sokféle termék közül a megfelelő formát:
Várható-e, hogy egy családtag halála vagy munkaképtelenné válása a család további megélhetését anyagilag jelentősen megnehezíti vagy lehetetlenné teszi?
A biztosítási esemény bekövetkeztének valószínűsége, a kockázat mértéke átlagos vagy attól nagyobb (pl. a biztosított fokozott veszéllyel járó munkakört tölt be)?
Előre vetíthető-e a családi költségvetést terhelő jelentősebb kiadás, (pl. beiskolázás, házasságkötés, gyermekszületés)?
Várható-e (és mikor) a család anyagi helyzetében, vagyongyarapodásában változást hozó tartós esemény (pl. nyugdíjazás)?
Milyen igényeink vannak, milyen életbiztosítási forma felel meg az elképzeléseinknek? Egyösszegű szolgáltatást, vagy járadékfizetést igényelnénk?
Milyen összeget tudunk havi rendszerességgel (esetleg inflációt követő módon), vagy egyszeri tartós lekötéssel a biztosítási célra elkülöníteni?
A biztosítási ajánlat megtétele előtt mindig tanulmányozzuk át a szerződési feltételeket /szabályzatot/. Ha valamit nem értünk, kérjük szakember segítségét, magyaráztassuk el a számunkra nem egyértelmű biztosítási fogalmakat.
A biztosító – mielőtt a szerződés megkötésére sor kerülne – köteles bizonyítható és azonosítható módon, közérthető, egyértelmű és részletes írásbeli tájékoztatást adni többek között a biztosító főbb adataira és a biztosítási szerződés jellemzőiről. E tájékoztatónak figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia a biztosító mentesülésének a szabályait, a biztosító szolgáltatása korlátozásának a feltételeit, a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat, valamint minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételt.